“Tengerből kiemelkedő kies sziget” – így jellemezte az Arad megyei, egykor Új-Fazekas-Varsándnak nevezett községet Csepregi György lelkész, akinek 1892-ben megírt falumonográfiájának második, változatlan kiadását vehették kézbe a Fazekasvarsándon megszervezett falutalálkozón. Az október 27-28-án zajló eseményre ilyen formában eddig nem volt példa, a magyar közösség apraja-nagyja besegített a szervezésbe. “Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának” – emlékeztette Horváth Csaba evangélikus lelkész a híveket az egyre kevesebb lelket számláló településről szétszéledt, elszármazott magyarok összegyűjtésének, a gyökerekhez való visszatérésének a fontosságára. Istentisztelet után az evangélikus templom udvarán megkoszorúzták a Kossuth-emlékművet, valamint Obetko Mihály fazekasvarsándi lelkész sírját. A lelkész 1825-től 1843-ig vezette hivatalát, ő építette az Obetko-házként ismert, templom mellett lévő gyülekezeti épületet. Az imaterem falait a helybeli Török Sándor amatőr festő képei díszítették. /Sólya R. Emília: Örömkönnyek és baráti ölelések. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 29./
